5. rész Beszélgetés

Sziasztok, megjött az új rész! :) Szerintem szörnyű lett, nem tudtam miről lehetne írni benne. Rövid is lett, unalmas is, a következő ígérem, hogy jobb lesz ;) Nem tudom, hogy hogy lehetne Asht beletenni, mert ott még csak Szeptember vége fele van, Ashstonnal csak Decemberben készítették az első videót. Szóval nagyjából csak Novemberben tudna jönni, mert nem akarok nagyon belekavarni... Na, mindegy, majd kitalálom :D Jó olvasást! <3
ui. Olyan bunkó vagyok, mindig feltöltés után jut az eszembe, hogy nagyon-nagyon meg szeretném köszönni a pipálásokat, a feliratkozókat és az oldalmegjelenítéseket! <3 Imádlak titeket! <3

Lizzie xxx

~Michael Clifford~

Ma van egy hete, hogy Hayley nekem vágta, hogy jó döntés volt a költözése. Szerintem neki jobban fájtak a szavai, amiket mondott, mint nekem. Nem zaklatom hívásokkal, ilyenkor hagyni kell, hogy lenyugodjon és ő indítsa a beszélgetést. Luke kicsit le volt döbbenve a rövid beszélgetésüktől, de én örülök, hogy legalább pár szót váltottak egymással akkor is, ha az egyikük nem szívesen csinálta azt.

***

-Még mindig nem hívott? - jött egy láb a fejem elé, mert pont a cipőmet kötöttem. Hétvége volt, ezért a többiekkel eldöntöttük, hogy elmegyünk bowlingozni. Néhány embernek furcsának tarthatja, hogy három tinédzser a szabadidejükben ilyen helyekre jár, de a hecc kedvéért ki szerettük volna próbálni.
-Nem, de úgy érzem, nemsokára meg fog törni. Szeretném újra hallani a hangját - magyaráztam Lukenak. Úgy beszéltem róla, mintha a barátnőm lenne, de már megszoktam a több évnyi együttlevés miatt.
-Hé, sajnálom, hogy beszéltem vele, nagyon felkapta a vizet miattam - sütötte le a szemét.
-Te mi a fenéről beszélsz? Véletlenül az én telefonomat vetted fel és kész! Már régóta tervezgetem, hogy beszélgessetek, de mindig valami hülye hazugsággal kihúzta magát alóluk. De nemsokára találkozni fogtok - veregettem meg a vállát. Nem tudom, hogy mikor fog ez megtörténni, nem akarom máris rázúdítani Hayleyre az egészet, de el fog jönni az ideje.
-Egyébként tudod, hogy miért utál? - kérdezett bizonytalanul.
-Nem utál, csak azt akarja elhitetni magával - nyugtattam.
-Azért, mert elvitted Michaelt az életéből - szólt bele a beszélgetésünkbe Calum, aki a mögöttem lévő széken vette fel a cipőjét.
-Ezt honnan tudod? - fordultam hátra.
-Soha sem akarta kimondani a nevét, ha meg beszéltél róla, akkor meg durcázott. Ki lehet következtetni - vett elő egy halvány mosolyt - Jobb lenne, ha most csak én beszélnék vele. Lehet, hogy nekem jobban kibontakozna. Tudom, hogy a te legjobb barátod volt, de talán neked fél elmondani az ilyen dolgokat, mert túlságosan erőlteted.
-Talán igazad van - sóhajtottam - Hány óra van ott?
-Dél. Max ebédelhet, de az jobb, mintha aludna - nézett az órájára - Benne vagy? - fürkészte a szemeimet.
-Rendben - mosolyodtam el.

~Calum Hood~

Kisétáltam az épületből, hogy nyugodtan tudjak telefonálni és egyedül legyek. Leültem egy padra és tárcsáztam. Remélem, hogy Hay így jobban ki fog bontakozni. Abbahagyott a csengés, gyorsan beleszóltam a készülékbe.
-Hayley, szia - mosolyogtam.
-Szia Calum! Michael ott van? Nagyon sajnálom a múltkoriért, nem akartam megbántani, szörnyen éreztem utána magam, nem mertelek titeket hívni. Nagyon nagyon sajnálom- öntött el bocsánatkérések sokaságával.
-Nyugi, nem haragszik - nevettem el magam - De most csak egyedül vagyok. Mit szólnál, ha elmesélném, hogy mi történik itt a távollétedben? - úgy beszéltem hozzá, mint egy kisgyerekhez, akinek ajándékot készülök adni. Nem tudom, mi ütött belém.
-Örülnék neki - olyan ártatlan hangja van - De várj egy kicsit, elköszönök a többiektől - letette a telefont, majd pár perc múlva hívott - Akkor mesélj nekem - nevetett.

~Hayley Roberts~

-Hol is kezdjem? Mikey a nyár minden napján emlegetett és hívogatott téged. A hívás persze sikertelen volt, mert az a telefonszám már nem létezett. Ilyenkor elkezdett parázni, hogy biztos történt veled valami és utánad akart indulni - az utóbbi mondatára kicsit zavarba jöttem és éreztem, hogy elvörösödtem. Örülök, hogy ezt nem látta senki - Aztán komolyabbra vettük a keresést. Elmentem hozzájuk és megnéztük az összes közösségid, hogy van-e valami új rólad, vagy írtak-e rólad egy cikket vandálkodás miatt - nevetett - Egyébként bocs, hogy úgy néztünk utánad információkat, mint a titkos ügynökök - nevetett újra, amire válaszul én is visszanevettem. - Szóval, már majdnem feladtuk az egészet, amikor megtaláltunk egy YouTube videót rólad.

-Azt, amikor a moziban állatkodunk Jennyvel? - ugrottam fel az ágyról - Mekkora szerencsétek volt! Több millió videót tölthetnek fel naponta és pont a miénket találtátok meg!

-Most, hogy belegondolok, tényleg rohadt szerencsések vagyunk. És az a lány Jenny? Kinézetre nem olyan, mint egy ordibálós csaj, aki leszid az miatt, mert jó éjszakát mondtam nektek hajnalkor - röhögött. 

-Hát igen, kiszámíthatatlan lány - mosolyodtam el - Szóval tényleg hiányzok Michaelnek. - óriási boldogság árasztott el, hogy ennyi idejét belefektette a keresésembe úgy, hogy nem is voltam elveszve.

-De gondolom nem jössz vissza.

-Nem - ráztam meg a fejem - Nem akarom őket itt hagyni - tudta, hogy kikre céloztam.

-Megértem. És Luke is egy ok hogy ott maradsz, ugye?

-Igen - sóhajtottam.

-Lehet, hogy jól kijönnétek. Egyszer úgyis találkozni fogtok - szólalt meg bátortalanul.

-Szó sem lehet róla! - le akartam tenni a telefont, de türtőztettem magamat - Michael beszélt rá téged is? Mit nem lehet megérteni azon, hogy utálom? - kérdeztem teljes nyugodtsággal.

-Még nem is beszéltél vele élőben! - hallatszott, hogy felhergeltem.

-Nem érdekel! Tudom, hogy milyen és kész! Álmodhattok, hogy barátkozni fogok vele! - megint kezdtem a kiállhatatlan lányt, de nem tudtam leállni.

-Rendben, felejtsd el, hogy ezt szóba hoztam - csodálom, hogy nem ordibál velem, hogy miért vagyok ilyen - Szeretnéd, ha még beszélgetnénk?

-Nem tudom, ilyenkor mi történik velem. Sajnálom, maradj még egy kicsit - mondtam kétségbeesve - De szerintem hanyagoljuk ezt a témát.

-Hogy telnek ott a napjaid?

-Remekül - mosolyogtam - Az osztálytársak és a tanárok kedvesek, a barátnőim hülyék, minden tökéletes. Majdnem. Néha visszakívánom a pár évvel ezelőtti napokat. Amikor Sydneyben játszottunk csak hárman, te, Mikey és én. Téged olyan könnyű volt befogadni az életembe, de ezt a fiút... Basszus, megint ennél a témánál kötöttem ki - csaptam a fejemre - A lényeg, hogy jó itt, de kicsit hiányoztok. Ja, és kéne munkát keresnem, mert nem tudom beosztani a pénzemet - nevettem.

-Örülök, hogy jól érzed magad. Én most megyek, mert a többiek már türelmetlenkedhetnek. Ha bármikor szeretnél beszélni, csak hívj.

-Rendben - mosolyodtam el - Szia

-Szia - köszönt el ő is, majd letette a telefont.