17. rész Szilveszter éjszaka

Sziasztok! :) Ismét itt van a szombat és egyben az új rész is! :) Nem tudom, mit fogtok gondolni erről a részről, próbáltam nem hosszút írni, szerintem nem lett olyan vészesen hosszú :D A résznek a végére még szerintem fogok írni, ha akarjátok, elolvashatjátok, de lehet, hogy nem is írok oda semmit, szóval mindegy :D Jó olvasást! <3

Lizzie xxx

~Michael Clifford~

December 31. Az év utolsó napja. Oké, ezt mindenki tudja, csak valami meghatót akartam mondani, de már mindegy. Ma este kimegyünk a partra, ami Szilveszter este mindig tömve van emberekkel, a hangulat pedig elképesztő. Az éjféli tűzijátékkal és a rohangáló emberekkel, keresve valakit, akit majd megcsókolhatnak. Persze ott van az a része is, amikor a sok részeg ember sorjában elkezd hányni, meg ilyesmi, de az eddig még nem rontotta el a kedvemet, mindig gyorsan félrekaptam a fejemet olyankor.

Éppen a tizenegy órai reggelimet eszem, amikor ajtókopogást, vagy inkább ajtóütést hallok.
-Mike, megjött az egyik gyengeelméjű barátod! - kiabál apu a nappaliból. Egyébként bírja őket csak ő így mutatja ki irántuk a szeretetét. - Szólnál végre neki, hogy csengőnk is van?
Elrakom a mosogatóba a tányért és komótosan kisétálok az előszobába.
-Mehetünk? - lép be Calum az ajtón. Igazából neki ez a hely már olyan, mint a második vagy a harmadik otthona, szóval nem lepődök meg azon, amikor előveszi a cipőkanalat és elkezd vele lézerkardozni.
-Ja - bújok bele a Conversembe és kiveszem a kezéből a cipőkanalat.
-Ezzel szerintem ne járkáljunk az utcán - rakom le mosolyogva.
Megbeszéltük, hogy ma még próbálunk egyet Ashtonéknál, ott úgyis sokáig maradunk és onnan majd felvesszük Hayleyt.
Amikor megérkezünk, már nyitva van a garázsajtó, szóval ott megyünk be és vágjuk le magunkat a kanapéra.
-Luke már hol van megint? - ül le mellénk Ash.
-Nem tudom, tegnap is kihagyta a próbát - vonja meg a vállát Calum, majd felcsillan a szeme - Lehet, hogy be akar szerezni valakit az éjféli csókolózásra!
-Te hülye, azt nem ér előre! - kiabál rá Ashton, én meg csak beletemetem a kezembe az arcomat és nevetek.
-Hali - lép be az előbb említett fiú a garázsajtón és ledobja a táskáját a földre.
-Hol voltál? - kérdezem, mert amúgy engem is érdekel.
-A plázában.
-És tegnap? - érdeklődik Ashton is.
-Hú, hát, tegnap kiraboltam egy bankot és jöttek a rendőrök, ezért felültem egy buszra és Brisbane-ig követtek, ahol le tudtam őket rázni - meséli nagy lelkesedéssel. Persze egyikünk sem hitte el (remélem), de egész jól adta elő - Bocs, tegnap kihagytam a próbát és elfelejtettem szólni.
-No problemo. De ugye nem csajt kerestél? Mert az úgy nem ér - ragad le Calum továbbra is a Szilveszter esténél.
-Öhm, nem - haboz egy pillanatig, amit a többiek nem vesznek észre.

~Hayley Roberts~

Este hatkor kimenni már a tengerpartra, csak azért, hogy mi vásároljuk meg a legjobb papírkalapokat, trombitákat és minden ilyen hülyeséget? Igen, ezek mi vagyunk.
Az egyik móló partján ülök a rózsaszín, csillogó papírkalapomban virítva, amikor valaki leül mellém.
-Mit csináltál tegnap? - kérdezi kedvesen Michael, miközben bedob egy követ a tengerbe.
-Zenét hallgattam, Jennynek ajándékot kerestem. Semmi különös - vonom meg a vállamat. Olyan rossz érzés neki hazudni. Vagyis amúgy nem is hazudok, de attól még nem említem meg Lukeot. Nem tudom, mit szólna hozzá.
-Érdekesnek tűnik - bólogat, miközben halkan rágózik.
-Oké, Luke tegnap visszahozta nekem a karkötőt, amit a játékboltban hagytam - nyögöm ki. Sohasem tudnék neki hazudni. Meg egyébként is, nem bírtam magamban tartani, annyira kényszerített rá - Most örülsz? - nevetem el magamat kínosan, amire mosolyogva biccent egyet.
-Nem tudom, mi van köztetek, de ő nem olyan kapcsolatpárti. Igen, jófej meg minden, amit a lányok szoktak mondani, de nem szeretném, ha majd nekem kéne téged vigasztalni, mert csalódtál benne vagy mással láttad - néz rám komolyan.
-De nincs közöttünk semmi! Maximum a levegő, meg szeretném, ha egy fal is lenne, mert utálom.Vagyis utálnom kéne... - meredek le - Basszus, de béna vagyok - temetem az arcomat a kezembe. Mikey gyengéden megpaskolja a hátamat. Ha látnám az arcát, biztosan az "én megmondtam" nézésével szembesülnék, amit nagyon nem szeretek.
-Vigyázz vele - áll fel és elindul.
-Várj! Hova mész? - kapom fel a fejemet.
-Lukenak is elmondom, amit neked - nevet fel. - Itt maradjak, hogy kiöntsd nekem a lelked? -mosolyodik el.
Vidáman bólintok a fejemmel, ő pedig visszaül mellém. Elmesélem neki az egész tegnapot, egészen onnantól, hogy reggelire apu ketchupos rántottával kínált, de én inkább majonézest kértem, odáig, hogy elmondtam Lukenak, hogy tetszik nekem, vagy még annál is több. Nem először beszéljük meg egymással az ilyen dolgokat, nálunk ez már megszokás.
-És most beszéljünk rólad - teszem keresztbe a lábaimat amikor mindent kiöntök magamból. - Mit gondolsz a szobatársamról?
-Csodálkoznom kéne, hogy ennyiszer megemlíted? - nevet fel. - Szép lány.
-Ennyi? Szép lány? Gordon, többet vártam tőled - lököm meg a vállammal.
-Ha te nem beszélsz Lukeról, én sem beszélek Tasháról. És Elizabeth, miben is egyeztünk meg a nevemmel? - lök vissza.
-Oké, nem hívlak így többször. És akkor inkább hanyagoljuk a Tasha-témát - vigyorodok el.
-Mit csövültök itt papírsapkások? - lép mellénk Calum, kezében két félliteres kólával, amit felénk nyújt. Mögötte megjelenik a másik két fiú is, így újra egész a létszámunk. Kerülöm Lukenak a tekintetét, nem tudom, mit gondol a tegnapról - Nem jöttök be a bárba? Még tök kevesen vannak.

-Két óra múlva éjfél, és még kevesen vannak? - döbbenek le.

-Ja. Itt nem sietnek az emberek - rántja meg a vállát. - Úúú, Hay, cserélünk kalapot?

-Ja, persze - nevetek. Most már a rózsaszín helyett ezüstben vagyok. Irigylésre méltó.
-Rosalie azt írja, hogy mindjárt itt vannak - nyomkodja Luke a telefonját, nekem meg hirtelen elmegy a kedvem ettől az egész bulitól. Azt hittem, hogy csak találkozunk velük, nem azt, hogy együtt is fogunk lenni!
-Felhívom Jennyt - pattanok fel a helyemről, amire meglátom Michael önelégült mosolyát. Szúrósan ránézek, aztán már nem bírom tovább és én is elmosolyodok.

Besétálok a bárba és leülök az egyik pult előtti magas székre. Olyan furcsa nem dolgozóként lenni egy bárban. Mondjuk itt nincsenek sztriptíztáncosok és még halk a zene, mégis a munkahelyem jut róla eszembe.
Amúgy nem is akartam felhívni Jennyt, mert ki tudja, most mennyi lehet ott az idő. Csak le akarok nyugodni és újra visszaszerezni azt az énemet, aki nem vonzódik senkihez se, csak az elérhetetlen hírességekhez és ez miatt nem lehet szerelmi bánata sem. Hülye szerelem.

Nem tudom, mennyi ideje lehetek itt, de azt veszem észre, hogy rengeteg ember van körülöttem.
-Adhatok valamit? - szól felém egy pultos. Két évvel lehet nálam idősebb, a fején egy színes papírcsákó van.
-Van plüsslámátok? - kérdezem fáradtan, amire elég fura arcot kezd vágni.
-Már éjfél előtt leittad magad? - röhög fel, amire én is elmosolyodok. Annyit agyaltam, hogy a szerelemtől a plüsslámáig jutottam?
-Nem, csak a legjobb barátnőm, aki most Kanadában van, egy plüsslámát kért Karácsonyra és sehol sem találok - magyarázom el neki.
-Ó, aha - válaszol, mintha értené, miről beszélek neki - Bocs, nincs.
-Gondoltam - nevetek - De azért köszi.
-Bármikor - legyint kedvesen. A telefonom elkezd csörögni a kezemben, ezért elköszönök a pultostól és félrehúzódok egy halkabb helyre. - Hm? - szólok bele a telefonba.
-Lenyugodtál, hercegnő? - szól Michael kedvesen.
-Várhatod, hogy beöltözzek hercegnő ruhába - kuncogok - Honnan tudtad, hogy nem Jennyt hívtam?
-Látszott rajtad. Meg amúgy sem tudnátok szerintem másfél óráig beszélni egy átlagos napotokról.
-Úristen, már annyi az idő? - tátom el a számat - Hol vagytok? - kiabálok bele a telefonba, mert egyre hangosabbak az emberek.
-Kint.
-Kösz - röhögök.
-Odamegyünk érted az ajtóhoz.
-Oké - biccentek és leteszem a telefont.
Mire kifurakodom magam a bejárathoz és egyben a kijárathoz is, fürdök az alkoholtól és mindenféle ragacsos italtól, mert a többi ember véletlenül mindig kilöttyentette, amikor mellettük voltam. Undorodva próbálom eltüntetni magamról, de nem sikerül.
-Hayley, itt vagyunk! - integet Ashton, én meg odafutok hozzájuk - Hol voltál ennyi ideig?

-Elbeszélgettem a pultossal, hogy van-e nekik plüsslámájuk.

-Azt hiszem lesz egy újabb helyünk, ahonnan kitiltanak téged - vihog Calum.

-Nem, tök kedves volt, azt hitte, hogy leittam magam - védekezek, miközben nem tudom abbahagyni a nevetést. És akkor észreveszem, hogy hiányzik köztük valaki - Luke hol van?

-Elment a mólóhoz Rosalieval és a többi lánnyal.

Úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban kimehet alólam a lábam. Miért vagyok ekkora idióta? Lehet, hogy a fiú csak játszadozott velem, megvárta, amíg elmondom neki, hogy vonzódok hozzá, aztán faképnél hagy egy másik, nálam sokkal szebb lány miatt. Mindig az ilyen embereket fogom ki. Az ujja köré vagyok csavarva.

Meredten nézek magam elé, amikor Michael elém áll és oldalra húz. Megfogja a vállamat és mélyen a szemembe néz. Látom, ahogy tátog, de nem figyelek rá. Gyengéden megráz, így visszatérek a valóságba.

-Lizz, figyelj már! Rosalie és Luke rokonok! Azt hittem, hogy ezt tudod, mert kicsit azért hasonlítanak egymásra, meg Rosalie osztálytársad volt és... Akartam szólni, de nem volt rá sohasem alkalom.

-Komolyan? Egyáltalán nem tudtam erről! Istenem, teljesen hülyén nézhettem ki, hogy féltékeny voltam miatta! Köszönöm - ölelem át szorosan.

-Mit köszönsz?

-Azt még nem tudom. Mindent.

-De ígérj meg valamit - tol el gyengéden magától - Ne most menj utána, hogy megcsókold, mert a többi lányt nem tudom, hogy hogy áll vele. És még egyszer mondom: nem akarom, hogy majd miatta sírj a vállamon - mondja teljes komolysággal a hangjában. Nem válaszolok neki, csak egyszerűen állom a tekintetét. Lehet, hogy igaza van, de mit veszíthetek még rajta? A fogadáson már teljesen vesztésre állok, max lesz egy nagyon rossz Szilveszteri napom és kész. De nem fog megtörténni. Azt hiszem.

Visszamegyünk Ashtonékhoz, akik valami hülyeséget néznek a telefonjukon és hangosan röhögnek. Nekem is ilyennek kellene lennem, de nem nagyon sikerül annak ellenére sem, hogy tudom, Rosalie nem nyomul rá.

A hangszórókból hirtelen megszólal egy fiatal férfihang, aki közli, hogy egy perc múlva új év van és kezdjünk el visszafele számolni.

Látom Michaelt ahogy rajtam tartja a szemét, én pedig erőltetek magamra egy mosolyt. Akkor is el fogok futni.

Harminc másodpercnél tart a számláló, pár ismeretlen lány jön hozzánk, akik a fiúkkal kezdenek el beszélgetni. Ez az én időm.

Elkezdek rohanni a tengerpart felé a mólóhoz. Hallom Mikey kiabálását, de messze van tőlem. Tovább futok a homokban, kikerülve az embereket és az jut eszembe, hogy a legtöbb romantikus filmben egyébként a fiúk szoktak futni a lány után. Hát, most nem így van, de még számíthatok arra, hogy lassított felvételben szaladunk egymáshoz a tengerparton. A helyszín rendben van, de sehol sem látom Lukeot, hogy futna felém. Túl sok Disney filmet néztem.

Tizenöt másodperc. A kikötőnél vagyok, de óriási a tömeg. Mit gondoltam? Azt, hogy megtalálom ennyi ember között? Eldöntöm magamban, hogy a móló legvégére megyek, ha meg nem lesz ott, akkor már úgyis mindegy.

A lábam már ég a futástól, nem vagyok kondiban. Megpillantom Rosaliet, de Luke sehol sincs.

-Hayley, szia! - köszönt kedvesen, mintha semmi sem történne körülöttünk.

-Hol van Luke? - állok meg előtte a levegőmet kapkodva.

-Ott van hátul - mutat maga mögé és leesik neki minden - Sok sikert! - biccent egyet, én meg elmosolyodok. Régen azt hittem, hogy ugyanolyan nagyképű liba, mint a legtöbb menő és szép lány, de tévedtem.

Előveszem a tartalék energiámat és minden erőmmel elkezdek száguldani. Meglátom hátulról a szőke, rövid haját és utána kiabálok.

-Luke! - ordítom a torkom szakadtából, amire hátrafordul és találkozik a tekintetünk. Némán nézzük egymást, de egyikünk sem mozdul meg. Észreveszem Chloe-t, hogy mellé áll, de nem tudom, mit akar csinálni.

Három, kettő... Egy... Chloe a keze közé fogja Luke arcát és a száját az övéhez érinti. Nem látom, hogy Luke bármit is tenne ellene. A látásom elhomályosodik a könnyeimtől és lerogyok a kemény betonra. A tűzijátékok felrepülnek az égre, mindenki boldog, kivéve egy ember. Én. Mert Michael megmondta. Michaelnek mindig igaza van.

***

Oké, már régóta terveztem hogy ez nem lesz happy Szilveszter, de remélem nem ment el a kedvetek az olvasástól ez miatt *reménykedő arc*. És ha valaki elfelejtette, Chloe Rosalie egyik barátnője, aki nem bírja Hayleyt :)

Szóval csak ennyit akartam, nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetemet, már ideje lenne egy ilyen mindent megköszönő bejegyzést írnom <3

Lizzie xxx