2014. december 6., szombat

28. rész Morning

Hey bros! Valamiért magamhoz képest gyorsan kész lettem az új résszel, szóval erre büszke vagyok :D De sajnos nem történik benne olyan sok dolog, azt inkább a következőre tartogatnám. És az az utánira :) Eszméletlenül boldog vagyok a 64 feliratkozónak és a sok pipának, mert így tudom, hogy még mindig érdekel titeket az, amit csinálok <3 Szóval ennyi, a kövi rész tartalomdúsabb lesz, megígérem! 
Big love:

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Mivel hétvége volt, úgy döntöttünk, hogy a mai napot Dylannél töltjük vagy kimegyünk a városba, ha már kipihentük magunkat.
A nagy kanapén ülve SpongyaBobot nézünk, vagyis leginkább csak én, mert a többiek mind alszanak. Michael elkezd mozgolódni és kinyitja a szemét. 
-Te miért nem alszol? - kérdezi a szemét dörzsölve. 
-Nem vagyok fáradt - vonom meg gyengéden a vállamat, mert Jenny az egyik oldalán a fejét támasztja rajta. - Mike... - suttogom. 
-Igen? 
-Semmi - rázom meg a fejemet. - Nem tudom, hogy tudod-e mire gondolok, de... 
-Ne kezdj el nekem nyálas dolgokat mondani, mert nem erre tanítottalak. 
-Oké - nevetek fel halkan - Tasha tök cuki, amikor veled van. 
-Miért, máskor nem ilyen? 
-Egyszer majdnem fejbe vertem egy szappantartóval, mert nem bírtam, ahogy egyfolytában morog. 
-Az jó - biccent elismerően - Engem még nem húzott fel annyira, hogy ezt tegyem. És nagyjából egyforma zenéket hallgatunk, ezért is szeretem annyira. Nem kell már hallanom miatta Lizz típusú dalokat - simítja meg Tasha haját. 
-Hé! Azt mondtad, hogy elfogadható a stílusom! - ülök feljebb. 
-Csak azért, mert barátok vagyunk - mosolyodik el. - Rendben, nem olyan szörnyű, kezdesz jó útra térni. De most hagyj aludni, vagy egész nap nem fogunk kimenni sehova se - csukja le a szemét.
-Juj, megyünk majd valahova?
-Akkor ha békén hagyj - nevet fáradtan, ezért csendben maradok és tovább nézem a halkan szóló tévét.
Pár perc múlva megunom az egészet és felkelek, a konyha felé véve az irányt. Miközben elsétálok a többiek előtt, hirtelen egy kéz nyúl felém és megragadja a karomat. Lélegzetvisszafojtva hőkölök hátra és ráesnék az asztalra, ha a kéz nem tartana meg.
-Calum, a frászt hozod rám! - suttogom mérgesen a mellkasomhoz kapva. - Azt hittem, hogy valami zombi vagy.
-Túl sok Walking Deadet néztél? - vigyorodik el.
-Kicsit - szorítom össze az ajkaimat.
-Hova mész?
-A konyhába. Jössz?
-Ja, éhes vagyok - húzza fel magát a segítségemmel. - Na, és neked hogy ízlett a reggeli tojás? Luke nagyon jól csinálja, nem?
-Csesztetni akarsz? Mert azt én is tudom - engedem el a kezét, ezért visszaesik a fotelba. - Furcsa, hogy félsz a legjobb barátnőmtől.
-Oké, inkább hagylak - tartja vissza a nevetését.
-Hay? - fordítja felém a fejét Jenny. - Ti miért nem alszotok? Jaj, SpongyaBob!
-Nem vagyok már álmos. Kérsz valamit enni?
-Van Cheerios? De akkor azt én csinálom, mert te béna vagy benne - megy be a konyhába.
-Mi, hogy béna vagyok benne? Beleöntöm a tejbe és kész - sietek utána és egyedül hagyom Calumot.
-Pont ez a baj. Meg is kell melegíteni és utána még több mézet belenyomni - magyarázza.
-Undorító vagy - húzom el a számat.
-Te vagy az - dob meg darab müzlivel.
-Amit a földre dobsz, azt utána meg is eszed - nyitom ki a hűtőt megkeresem benne a tejet.
-Okok - biccent és bekapja a kis karikát. - Tegnap amikor jöttünk idefele a kocsikkal, elbeszélgettem Lukekal - vált komolyra.
-Istenem, pedig reménykedtem benne, hogy nem fogsz - csapok a homlokomra. - És tényleg beszélgettetek, vagy csak leoltottad?
-Ja, tényleg csak leoltottam - szórakozik a saját butaságán. - De amúgy azt mondtam neki, hogy tartsa távol magát tőled. Gyakorolnia kéne neki a tiszteletet, mert nem nagyon tartotta be a parancsomat.
-Nem azt mondtad egyszer, hogy apukád katona? - húzom fel a szemöldökömet.
-De. Mert? - önt a szájába még egy marékkal a müzliből.
-Akkor már tudom, hogy miért vagy néha ilyen erőszakos - mosolygok.
-Hayee, Jenn! - jön le a lépcsőn a nagybátyám. - Hogyhogy itt vagytok? Megjöttek már a vendégeim?
-Hali Dyl - ad Jenny neki egy pacsit. Egész jó a kapcsolatuk, mivel ahogy már említettem, Jenny mindig velem jön, amikor meglátogatom Dylant.
-Már itt vannak, a nappaliban alszanak - bólintok, mialatt ő nyom egy nyálas puszit az arcomra. - Ti mind gusztustalanok vagytok - törlöm le a nyálat az arcomról.
-Mondja az unokahúgom, akivel együtt tartunk minden héten egy böfögőversenyt - túr a hajamba.
-Ha ezt megemlíted a többiek előtt, akkor bele fogok nyalni egyik este a füledbe - suttogom titokzatosan,
-Akkor inkább hagyom. Kértek valamit reggelire? Rántottát?
-Hagyjatok békén a rántottával - ülök le a pultnál lévő egyik magas székre.
-Tudod, Hay csak azt a rántottát szereti, amit olyan fiatal, szőke hajú fiúk csinálnak, akik énekelnek, gitároznak és egy óvodába jártak vele - tartja Jenny a szája elé a kezét és úgy mondja el Dylnek.
-Ó, szóval Michael - lelkesedik fel, mert úgy érzi, rájött, mire gondol Jenny.
-Nem, ő az osztálytársam volt! - háborodok fel. - Én inkább visszamegyek aludni és hagyom, hogy tovább pletykáljatok - pattanok fel és egy pudinggal a kezemben visszamegyek a nappaliba, ledobva magamat egy szabad helyre, ami Tasha és Luke között volt. Akkor jövök rá, hogy elfelejtettem kanalat hozni, ezért visszamegyek az étkezőbe. - Csak kanál kell - próbálom folytatni a sértődött szerepemet, aztán újra kimegyek és rávetődök a heverőre. Úgy érzem, kéne a pokrócom, ami a korábbi helyemen van, ahol most Calum alszik. Ezért átnyúlok Luke és Ashton felett és úgy húzom ki a takarót Cal alól. Már majdnem sikerülne, amikor alattam valaki elkezd mozgolódni és az ijedtségtől kicsúszik alólam a kezem.
-Te aztán sokáig tudsz helyezkedni - szólal meg egy rekedt, álmos hang.
-Inkább segíts megszerezni a takarómat Miszter "Én csinálom a legjobb tojásrántottát a világon" - nyögök fel mérgesen és visszaülök.
-Tessék - nyújtja felém szórakozottan, én pedig idegesen kikapom a kezéből. - Mi történt az a kevés idő alatt, amin fel tudtad magadat húzni?
-Elég sok minden, amit neked nem fogok elmondani - nyitom ki a pudingomat és idegbetegen belerakom a kanalamat.
-Oké, akkor tombold ki belül magadat és szólj, ha kész vagy - vigyorog és a tévé felé szegezi a tekintetét. Már valami más megy rajta, amit nem nagyon ismerek, de azért én is elkezdem nézni.
-Ez rohadt hülyeség - bökök a kanalammal a képernyő felé.
-Az - ragadja meg Luke a távirányítót és elkapcsol a következő csatornára. - Mi ez? Téli hangulat? - nevet fel.
-Aha. Csak az megy rajta, ahogyan egy kandallóban ég a tűz - bólogatok és leteszem a kávéasztalra a az üres poharat.
-Ez pár fokkal jobb, mint az előző műsor - rakja le a távirányítót és nézni kezdi a lángoló tüzet. Egy darabig én is követem a példáját, aztán ok nélkül felnevetek. - Shh, most jön az a rész, amikor leesik egy parázsdarabka - tapasztja le a kezével a számat. Halkan vihogva megnyalom a kezét, de nem engedi el akkor sem. - Felőlem bármeddig nyalhatod a kezemet, nem fogom elvenni - nézi tovább komoly arccal a tévét, de látom a szemén, hogy viccesnek tartja az egészet. Megvárom, amíg kicsit ellazul a fogása és határozottan beleharapok az ujjába. Felszisszenve elkapja a kezét és csodálkozva bámul rám. - Te brutális vagy - nevet ki. - A múltkor megrúgtál, most pedig megharapsz. Ilyet még senkitől sem tapasztaltam.
-Fiúkkal nőttem fel, nem tehetek róla - vonom meg a vállamat. - De nézd a jó oldalát, elmondhatod bárkinek, hogy téged már megharapott egy ember.
-Kösz a tanácsot - néz a szemembe mosolyogva. - Hales...
-Hm? - kapom el a fejemet, mert nem bírom állni a tekintetét.
-Tényleg jó a rántottám?
-Most komolyan ezt akartad kérdezni? - kuncogok. - Mit fogsz csinálni, ha azt mondom, hogy igen?
-Azt hiszem örülni fogok.
-Akkor nem volt jó - viháncolok.
-Ne vihogj már egyfolytában, nem tudok koncentrálni az álmomra, ahol én vagyok vagyok a királynő és mindenkinek kiszívom a vérét - nyomja az arcomba a kezét másik oldalamon lévő Tasha és azt hiszem visszaalszik.
-Mikey valami darkos lányt fogott ki? - kérdezi Luke, amikor úgy érzi, hogy ezt Tasha már nem hallhatja.
-Csitulj, nem vagyok darkos, csak nem szeretek néhány embert. Vagyis inkább azt mondanám, csak néhányat szeretek - nyitja ki a szemét.
-Én benne vagyok? - csillan fel a szemem.
-Határeset. Oké, benne vagy - sóhajt. - De azt nem bírom, hogy mindig későn és büdösen érsz haza, ami miatt felkeltesz.
-Nem is szoktam büdös lenni - tátom el a számat.
-Tudom, de kellett még egy ok - húzza le magáról a takarót és Michaelre rakja. - Ezek miért alszanak még? - bök Ash és Calum felé.
-Honnan tudjam? - tárom szét a karomat.
-Mert mi ma úgy terveztük, hogy megnézzük a várost és bemegyünk valahova kajálni. Jenny?
-Kint van Dyllel és kibeszélnek engem - jut eszembe, hogy Jenny még mindig nem jött vissza.
-Akkor Dylan majd elvisz minket. Gyerünk fiúk, keljetek már, nem akarom egész nap azt nézni, ahogyan fekszetek a kanapén - kapja le róluk a pokrócot, amire felébrednek. - Ma megmutatjuk nektek, milyen igazából London.

10 megjegyzés:

  1. Szia!!
    Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy van új rész! És nekem tetszett. Szeretem az ilyen könnyed részeket is, hiszen a mi életünk sem mindennap eseménydús, néha lazulunk is, ahogy ma a csipet-csapat tette!
    Szóval tetszett, és várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon szépen köszönöm! <3 Azért megpróbálok izgalmasabb részeket hozni, de örülök, hogy azért ez is tetszett ^^ x

      Törlés
  2. Szia! Nekem ez a rész IS nagyon tetszett. És alig várom már a folytatást <3 ;) Pls siess :)

    VálaszTörlés
  3. Igazából ahogy azt az első kommentelő is kifejtette nem kell a legeseménydúsabb fejezetekkel szolgálni minden szombaton. Én ugyanis már attól mosolygok hogy tudom hogy egy újabb általad írt részt olvashatok. Ha te írod akkor mindenképpen vigyorgok az elolvasása alatt akkor is ha arról írsz hogy mennyire szereted/nem szereted a törtöttkáposztát (én amúgy nem szeretem). Szóval a napi mosoly meg van szombaton ha fejezetet raksz fel.
    Néha eljátszom a gondolattal hogy milyen lenne ha egyik este amikor egyedülhagyja a fiúkat mert dolgozni megy Jennel de Mikeyék is elmennek szórakozni és épp abba a bárba amelyikben Hayley dolgozik és látnák ahogy sztriptízruhában szolgál ki néhány seggrészeg embert akik a tekintetükkel levetkőzetik, és hogy mi lenne Luke reakciója. Úúúúgy megnézném a fejét! Na jó mindegy is.
    A lényeg hooooooooogy imádtam mint mindegyiket, vigyorogtam mint mindegyiken és várom a következőt ahogy mindíg.
    Már várom hogy mit forralsz a fejedben a következő részre.
    Hű olvasód : Cassy W.
    Imádlak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaj, köszönöm!^^ Én sem szeretem a töltött káposztát, szóval nem nagyon akarok róla történeteket hozni :D Minden megtörténik majd a maga idejében, de azt nem fogom elárulni, hogy micsoda ;) Még jobban imádlak, legyen szép napod meg az összes embernek a világon, písz, láv, szvegjolo meg minden <3

      Törlés
  4. Waa nagyon jo lett! Bocsi bocs h csak most komizok...es ekezet nelkul. Telorol vagyok. Szegyenlem magam.
    Imadom Hemmot meg mindig tok aranyosak. Kovetkezot hozd!!!:)
    Szeri vaaan ♥
    ~Hann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, én sajnálom nagyon, hogy csak most tudok :o Valami rossz van a telommal és nem kuldi el a kommentemet :/ Én pedig még mindig imádlak téged, dúljon a láv <3

      Törlés
  5. Ahhhhh nagyon jo lett. Csak igy tovabb. (telorol vagyok bocs az ekezetekert)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! ^^No problemo, én is arról vagyok :D

      Törlés