30. rész Jó tanulást!

Hey ho! Lehet, hogy most kicsit rövidebb lett a rész, de úgy gondoltam, mivel Karácsony után pár nappal már nem leszek itthon, csinálok még egy plusz részt valamikor a héten :) (holnap már bele fogok kezdeni) Szóval azért remélem tetszeni fog és nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a feliratkozókat és a pipákat! <3

Love:

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Miután csak néhány másodperc van a kabinból kiszállásig, görcsösen ácsorgok a még zárt ajtók előtt.

-Nyugi, csak kilépsz és kész - lép mellém Luke. - Ha pedig olyan béna vagy, hogy nem fog menni, akkor segítek.

-Nem, nem félek, csak nem tudom, hogy Mikeyék most paráznak-e, amiért elhagytak minket - kezdem el rágcsálni a szám szélét.

-Neked mindig van valami bajod - nevet fel halkan.

-Inkább maradj csendben és nézd, hogy milyen ügyesen szállok ki - horkantok fel és elrugaszkodok a földről. Igazából semmi értelme sincs annak, hogy ugorjak, hiszen simán át is lehetne lépni a másik oldalra, de bizonyítani akartam. Tökéletesen földet érek és hátrafordulok az éppen kiszálló fiú felé. - Na, nem kellett semmi segítség! - emelem fel a fejemet és együtt sietünk vissza oda, ahol a jegyeket vettük, hátha ott várnak ránk a többiek.

-Vigyázz, ott csúszik - szól rám Luke, amikor egy jeges részre lépek. Lassan reagálok, ezért a következő pillanatban arccal a hóban találom magamat. - Akkor lehet, hogy nem kellett segítség, de mindig is béna maradsz - mosolyodik el halványan és felsegít a havas betonról.

-Nem estem volna el, csak megijesztettél - rázom ki a kapucnimat és a sapkámat.

-Rendben, elhiszem - fojtja el a nevetését és segít kiszedni a havat a hajamból. - Tiszta víz lettél. Megkeressük a többieket és elkísérünk titeket a koleszotokba.

-Nem, teljesen jól vagyok - ellenkezek és próbálok nem dideregni.

-Én meg titokban a fiúd legjobb barátja vagyok - forgatja a szemét és kézen ragad.

-Igazából még nem is vagyok a barátnője, eddig csak randizgattunk - szólalok meg, bár tudom, hogy ő is tudja.

-Nem érdekel, ha nem késted volna le az ő felvonójukat, akkor gondolom ott kért volna meg téged, hogy járjatok - vezet továbbra is a kezemnél fogva.

-Ott vannak! - mutatok egy forrócsokis bódé felé, amikor észreveszem Jenny vörös haját. Onnantól kezdve én húzom Lukeot, szorosan átkarolva, nehogy eltanyáljak futás közben. Tasha vesz észre minket először és a többieknek is jelez, hogy megérkeztünk. Mosolyogva lépek be a körükbe, aztán meglátom Shawnt, ahogy Lukeot és engem méreget. Reflexből elengedem a szőke fiút és bedugom a kezemet a zsebembe.

-Hay, jó a hajad, elestél? - köszönt Calum, a beszólását viccnek szánva.

-Ühüm - röhögök megrázva a hosszú tincseimet.

-El kéne vinnünk őt átöltözni, mert beleesett a vizes hóba - magyarázza Luke, Michaelnek szánva a mondatát.

-Nem vagyok óvodás, én is tudok beszélni és elmondani, hogy mi történt - mondom, halkan morogva.

-Bocs, máskor nem segítek, mert neked nem kell soha semmi segítség - néz le a szemeimbe.

-Nem mondom, hogy nem kell, de nem kéne úgy viselkedned, mintha az anyám lennél, akit alig ismertem! - emelem fel a hangomat. - Én visszamegyek Jennel, ti addig csináljatok azt, amit akartok.

-Lizz - kezd bele Michael. - Sehova sem megyünk nélkületek.

-Oké, akkor gyertek, megmutatom, hol lakunk és írok Dylnek, hogy oda megyünk - veszek egy nagy levegőt és Michael mellett lépkedve mutatom az utat. - Sajnálom, nem akartam, hogy lássátok, ahogy veszekszünk - szólalok meg pár perc múlva.

-Már megszoktam - mosolyog - Egész végig ezt csináltátok?

-Nem nagyon. Volt, amikor kibékültünk, de aztán megint kezdődött újra az egész. De azt hiszem neked jobb utad lehetett - vigyorodok el. - Luke mondta, hogy látta, ahogy megcsókoltad Tashát.

-Igen, még Jenny és Calum le is fényképezte - neveti el magát. - Aztán összevesztek azon, hogy melyiküké a jobb kép. A lényeg az, hogy nálunk is volt egy civakodó páros.

-Erre inkább nem mondok semmit, váltsunk témát - húzom össze a számat.

-Oké. Na, az én stréber Lizzem megint kitűnő lesz? - karol át játékosan.

-Nem, nagyon nem - húzom el a számat. - A matektanárom engedett még egy dolgozatot hétfőre, ha azt legalább négyesre megírom, akkor négyes leszek félévkor. Szóval, bocsi, holnap biztosan tanulnom kéne.

-Ma is elkezdheted - mosolyog biztatóan. - Addig elfoglaljuk magunkat vagy segítünk neked.

-Jó vagy matekból? - tátom el a számat.

-Nem, csak Luke az - horkant fel. - Tehát szerintem kérj tőle bocsánatot és talán segíteni fog benne.

-Vagy - emelem fel az ujjamat. - Megkérem Shawnt - javaslom és el is kezdem keresni a többiek között.

-Azt mondta, hogy ma dolgoznia kell, az előbb ment el - állít meg Mikey, mielőtt bármit tehetnék.

-El sem köszönt tőlem.

-De, csak pont akkor ordibáltál Lukekal - nyugtat meg.

-Nem tudom, hogy mi jár a fejedben, de oké, akkor bocsánatot kérek a hercegnődtől. Viszont csak azért, mert jó jegyet akarok - nyögök fel fájdalmasan és hátraindulok Lukehoz.

Amikor megtalálom, éppen Calummal beszélget és együtt nevetnek valamin. Kényelmetlenül beállok melléjük és hallgatom őket.

-Hay, komolyan arcra estél? - kérdezi Calum.

-Egész idáig ezen nevettetek? - csodálkozok és észrevétlenül Lukera pillantok. Már jó kedvében van. - Cal, Jenny hívott téged - hazudok, mert nem tudnék a jelenlétében bocsánatot kérni.

-Okés, megyek - hagy minket egyedül. - Remélem azért, mert belátta, hogy az én képem a jobb.

-Jenny nem is hívta őt, igaz? - húzza össze Luke a szemöldökét.

-De. Ő kért meg engem, hogy szóljak neki - dadogok.

-Gyakorolnod kéne a hazudást - rázza a fejét. - Most pedig találj ki gyorsan valamit, hogy miért jöttél ide.

-Tényleg nem hazudok - emelem fel a kezemet, bár magamat sem győztem meg. - Tényleg jó vagy matekból? - térek a lényegre.

-Ja - biccent. - Mert?

-Mert én nem - tördelem a kezemet. - És...

-Ó, szóval most kell segítség? - világosodik fel.

-Rendben, bocs, csak jót akartál nekem az előbb - sóhajtok fel megadva magamat.

-Szerinted kibírnánk egy napot vitázás nélkül? - hajol le hozzám.

-Nem tudom, mindig váratlanul szoktunk egymással kiabálni - rántom meg a vállamat. - Akkor segítesz?

-Persze - nevet halkan. - De az évfolyamelső barátod nem akar veled tanulni, miközben lenyelitek egymást csókolózás közben?

-Szerinted ha tudna, akkor most beszélgetnék veled? - dühödnék fel, de aztán rájövök valamire. - Aha, ez a te problémád! Féltékeny vagy? - vigyorgok.

-Ezt te kérdezed, aki először az unokatesómra volt az? - vág vissza.

-Előbb neked kell válaszolnod - lököm meg vidáman a vállát.

-Bocs, úgy hallottam, hogy Ash szólt nekem az előbb - köhint egyet és sietve előremegy a fiúhoz.

***

-Csókolom portás néni! - köszönt Jenny a kollégium bejáratánál lévő idős hölgynek. 

A nő nem köszön vissza neki, de a szájáról valami olyasmit olvasok le, hogy 'kis cafkák', miközben végignéz a számára ismeretlen fiúkon. Gyorsan beszállunk a liftbe és megnyomom a legfelső emelet gombját.

-Hallottad, ahogy azt mondta ránk, hogy cafkák? - kérdezem Jennytől.

-Igen, de nem érdekel. Csak féltékeny ránk, amiért mi fiúkkal beszélgetünk macskák helyett - dobja hátra a haját.

Tasha és az én szobám felé vesszük az irányt, amikor megérkezik a lift. Kinyitom az ajtót, Jenny pedig engem félrelökve beledobja magát az ágyamba.

-Cuki a szobátok - bólint Calum elismerően, amint észreveszi az eltérő dekorációnkat. Tasha része tele van rajzokkal és mindenféle videójátékok karaktereivel, az enyém pedig poszterekkel, közös képekkel, amiken Jennyvel vagyok együtt, meg pár olyan fénykép és csoportkép, amit otthonról raktam el.

-Na ne, még Tasha is fifázik? - veszi észre Ash a játék borítóját.

-Ja, Hayt is megtanítottam rá, bár hozzám képest elég béna.

-Azt hiszem Tasha neked lett teremtve - súgom a mellettem lévő Michaelnek.

-Eddig én is biztos vagyok benne - bólogat.
-Na, én bemegyek a fürdőbe átöltözni, addig csináljátok azt, amit Tasha megenged nektek - nézek a szobatársamra, aki alig láthatóan elmosolyodik.
Kiveszek a szekrényemből egy meleg kötött pulcsit és egy cicanadrágot és bemegyek velük a fürdőszobába. Szívem szerint le is zuhanyoznék a meleg vízben, de nem akarom, hogy sokat várjanak rám, ezért kapkodva kibújok az átázott ruháimból és felveszem a szárazakat. Elhatározom, hogy a hajamat is csak felfogom és hagyom magától megszáradni.
-Kész vagyok - rontok ki hozzájuk.

-Remek - biccent Tasha - Fiúk, ha már nem akarjátok tovább bámulni a szobánkat, akkor mehetnénk is megmutatni nektek, hogy néz ki az épület többi része, miközben Hayley tanul, mert javítani akar matekból - tessékeli ki a többieket.

-Luke is itt marad, segítenie kell Lizznek - szólal meg Michael, majd mielőtt furcsállva rájuk néznék, becsukja maguk mögött az ajtót.

-Azt hiszem össze akarnak titeket hozni - világosít fel Jenn, aki még mindig az ágyamon fekszik. - És ahhoz, hogy sikerüljön, nekem is el kéne mennem, de előbb akarok beszélni Skywalkerrel - áll fel és a mellettem lévő fiúhoz lép. - Tegyük fel, hogy nem lenne Shawn. Nem kérek tőled választ, csak gondold át magadban, hogy akkor is ugyanígy viselkednél? - böki meg a mellkasát - És ha egy kicsit is megbántod a barinőmet, akkor ne csodálkozz, hogy másnap egy sikátorban fogsz felébredni - fogja meg a kilincset és még egyszer visszanéz. - Jó tanulást! - néz ránk mosolyogva, majd becsapja maga mögött az ajtót.