31. rész Jenny!

Sziasztok! Először is, mindenkinek kellemes ünnepeket, remélem jól telik a szünetetek :) Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog, mert még a barátnőm véleményét is kikértem, mert nem voltam benne biztos, hogy jó lesz :D Még egyszer boldog Karácsonyt, megpróbálok szombaton is egy új részt hozni, de nem ígérek semmit, mert akkor már nem leszek itthon :/ Jó olvasást, stay fab girls! x
ps.: vettem a bátorságot és csináltam magamnak askot, amit ITT tudtok megnézni :D Bármilyen kérdést feltehettek és nem muszáj a történettel kapcsolatosat ;)

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Hosszú percekig mozdulatlanul állok egy helyben és várok valami varázslatra, hogy láthatatlanná tudjak változni. Sajnos arra sokáig vesztegetném az időmet, ezért nagy nehezen megszólalok:

-Hát, gyakorlatilag be vagyunk ide zárva és együtt kell tanulnunk, szóval fogd meg a könyvemet és nézd meg, hol tartunk.

-Ha azt akarod, hogy segítsek, akkor neked is együtt kéne dolgoznod - dobja le magát Luke az ágyamra.

-Tessék, a hatványoknál nyisd ki - nyomom a kezébe a tankönyvemet. - Nem baj, ha addig megszárítom a hajamat, amíg átnézed?

-Menj nyugodtan - lapoz bele a könyvbe. - De nem kell kiszöknöd a vécé ablakán, nem randin vagyunk - mondja, a tekintetét az oldalszámokra szegezve.

-Ez eddig meg sem fordult a fejemben, de kösz a tanácsot - biccentek. - Csak az a baj, hogy nincs  ott ablak - indulok a fürdő felé és becsukom magam mögött az ajtót.

Veszek egy nagy levegőt és a hajszárító felé nyúlok. Közben azon gondolkozok, hogy mennyi ideig fogom kibírni, hogy ne kerüljek semmilyen kínos, feszült vagy bármilyen rossz helyzetbe.

Gyorsan kifésülöm a hajamat és kilépek a biztonságos helyemről, ahol egyedül lehettem.

-Már azt hittem, hogy tényleg találtál valami titkos kiutat innen - kapja fel Luke a fejét, amikor meghallja, hogy végeztem.

-Én meg azt hittem, hogy legalább a tanulni valómat nézegeted - teszem keresztbe a kezemet, mert a könyvem a földön van.

-Ja, én csak megnéztem a képeket - vonja meg a vállát. - Nagyjából a háromnegyed részén nem vágsz normális arcot. És az a legfurcsább, hogy nincs  közös képetek Shawnnal - hümmög.

-Talán mert volt eddig vagy három randink összesen - forgatom a szemeimet. - De megint itt ragadtál le?

-Nem - rázza a fejét. - Hanem ennél a csoportképnél - mutat egy olyan fotóra, amin egy csapat négy-öt éves van.

-Bajod van vele? - húzom fel a szemöldökömet. - Azt hiszed, hogy csak azért hoztam el, mert te is rajta vagy?

-Miért, igaz? - vigyorodik el.

-Nem - szorítom össze a számat. - Ez a lány miatt - mutatok a képen mellettem ülő kislányra. - Ő volt akkor a legjobb barátnőm.

-És hogy hívják? - húzza ki magát.

-Ööö...- nézek körbe a szobában. - Jinx.

-Tényleg? - tátja el a száját. - És tartod vele még a kapcsolatot?

-Nem annyira, de a téli szünetben egyszer találkoztam vele és nagyon megváltozott. Hosszú, kék haja lett és be volt fonva két copfba. Meg ööö... Rózsaszín kontaktlencséje van! Mondtam is neki, hogy nagyon menő - bólogatok.

-És szeret ágyúkkal lövöldözni, igaz? - csillan fel a szeme.

-Ühüm - helyeselek.

-Akkor biztosan szeretheti a League of Legendset, mert Tasha falán ugyanilyen kép van kiragasztva az igazi Jinxről. Aki egy játékkarakter.

-Oké, nem tudom, hogy hívják azt a lányt - ülök le én is az ágyra. - Eddig azt sem tudtam, hogy létezik, mert gondolom a csendes emberekhez tartozott.

-Hales, mindenki a csendesekhez tartozott az oviban, csak mi nem - nevet fel Luke. - Amikor vertük egymást, mindenki némán nézett minket, hogy ki fog előbb sírni.

-És legtöbbször te voltál az, aki előbb kezdett - mosolyodok el.

-Öhm, ez nem igaz - rázza a fejét.

-De igen - dőlök hátra és felnézek a plafonra. - És egyébként mi van, ha miattad hoztam el?

-Nem tudom, az nem is olyan érdekes - vetődik le mellém, háton feküdve. - Az Elizabethes párna miatt jobban örültem, hogy elhoztad - suttogja, mire hirtelen felülök.

-Azt hiszem el kéne kezdenünk tanulni - hebegem égő fejjel.

-Rendben, akkor hatványozás - szedi fel a könyvet a földről. - De ezt hogy nem tudod megérteni?

-Szerintem nem így szokták korrepetálni az embereket - nézek rá a leckére.

-Az anyám matektanár, szerintem tudom, hogy kell korrepetálni másokat - húzza vékony mosolyra a száját. - Na, ezt számold ki, én meg majd megmondom, hogy jó-e - mutat az egyik feladatra. Előveszem a füzetemet és elkezdek számokat írni. Tíz perc múlva Luke türelmetlenül köhint egyet.

-Mingyá' kész, várj már! - hajolok a lapok fölé és sebesen írok. - Tessék - emelem fel a kezemet. - Jó lett?

-Ha kettes dogát akarsz, akkor talán megfelel - nevet ki. - Már az elején rosszul kezdted - hajol felém, és magyarázni kezd valamit, a lapokra nézve.

Nagyjából tizenöt centiméterre lehet egymástól az arcunk, az illata pedig teljesen lesokkol és nem tudok miatta koncentrálni. Felnéz a füzetemből és a szemeimbe nézve mond nekem valamit, amit nem hallok, csak mosolygok, mint aki be van szívva.

-Hales, hallod egyáltalán, amit mondok? - harap az ajkába. Megrázom magamat, nehogy azt cselekedjem, amit a képzeleteim mutattak.

-Igen, persze, csak csak kicsit rosszul vagyok - csúszok el mellőle. - Luke, ez nem megy. Egyáltalán Mikey és Tasha miért akar minket összehozni? Mert Tasha volt az, aki tanácsolta, hogy keressek valaki mást - beszélem ki magamból azt, ami csak eszembe jut.

-Szóval csak ezért van Shawn?

-Hagyjatok most Shawnnal - legyintek. - Én... - kezdek bele és sóhajtok egy nagyot. - Lehet, hogy most nekem is szüneteltetnem kéne vele ezt a kapcsolatot. Te utálod, a többiek pedig nem ismerik, Jennyt is beleértve.

A fiú két kézzel beletúr a hajába és azt hiszem mosolyogni kezd.

-És ezt csak miattunk tennéd vagy te is akarod? - néz a szemeimbe.

-Hát... Nem tudom mellette elképzelni magamat - húzom el a számat kicsit szomorúan.

-Hanem ki mellett? - kérdez továbbra is.

-Niall Horan jó pasi - nevetgélek. - Vagy Harry Styles.
-Mert biztosan sikerül majd legalább megszólítanod őket - röhög ki.
-Londonban vagyunk, szerintem most ők is itthon koncerteznek, miért ne történne meg? - vetem fel az ötletet, bár én is csak viccből.
-Rendben, később is álmodozhatsz, de előbb kéne legalább egy négyes dogát írnod - szakít meg a mesélésemben. - És most figyelj is, ne csak szagolgass - vigyorodik el.
-De én nem is... - védekezek elpirulva, de hirtelen nem jut eszembe kifogás. - Magamat szagoltam, hogy nem vagyok-e büdös - hazudok hirtelen, aztán próbálom visszatartani a kitörő nevetésemet, hátha elhiszi.
-Ja bocs, nem tudtam - nevet fel. - És amúgy nem, nem vagy büdös, vattacukor illatod van - nyugtat meg.
-Annak örülök - sóhajtok játékosan.
-De azt hiszem tanulni sem akarsz.
-Mintha a fejembe látnál - bólogatok.
-Hát jó - teszi le a tancuccaimat az asztalra. - Áll még az "ismerjük meg egymást" dolog?
-Szerintem igen - húzom fel a lábaimat törökülésbe. - Szóval, játsszunk kérdezz-feleleket? Vagyis inkább mindkettőnknek legyen három-három kérdése, de azokra csak igazat lehet mondani. Tehát gondolkozz el rajta, mit akarsz tudni rólam.
-Benne vagyok - dől a falnak. - Te kezdesz - kortyol bele a kólájába, amit kint vettünk.
-Oké - rágcsálom belülről a számat. - Van most csajod?
-Hogy mi? - nyel félre és köhögni kezd. - Nincs, de azt hittem, hogy valami általánosabbal kezdesz - néz rám hitetlenkedve.
-Már mindegy, válaszoltál rá - tárom szét a karomat. - És nem pazarolnám el a kérdésemet arra, hogy mi a kedvenc állatod, mert az már tudom.
-Akkor én jövök - teszi le az üdítőjét és gondolkozni kezd. - Tényleg féltékeny voltál Rosaliera?
-Igen - húzom össze a számat, miközben Luke unokatesójára gondolok. - És te Shawnra?
-Valami nem tetszik benne - biccent. - Szilveszterkor meddig sírtál miattam?
-Körülbelül addig, amíg el nem aludtam - válaszolom.
-Sajnálom - húzza fel a térdeit.
-Nem a te hibád - rázom meg a fejemet és rámosolygok, hogy tudja, komolyan megbocsátottam már. - Öm... Chloe jól csókolt?
-Nem, szörnyű volt - röhög.
-Akkor te jössz, utolsó kérdés - könnyebbülök meg a válaszára.
-Ha most közelebb hajolnék hozzád, akkor mit csinálnál?
-Nem tudom - vonom meg a vállamat, ő pedig mellém csúszik.
Az orrunk között pár centi lehet, majd az a távolság is egyre csökkenni kezd. Becsukom a szememet és a kezemmel körülölelem a nyakát. Érzem a leheletét a nyakamon, amitől kiráz a hideg, de boldogság önt el belülről. 
Az egész olyan lehetett, mint a filmekben lévő tanulós csók jelenete, de mégis jobbnak éreztem, nem annyira sablonosnak. Az orrunk már összeér és várok arra a bizsergető érzésre, mikor az ajkunk találkozik.
Az örökkévalóságig várhatnék rá, mert hirtelen kinyílik az ajtó és Jenny hangját hallom meg.
-Skywalker, úgy látom, neked különleges technikáid lehetnek a matek korrepekre - teszi csípőre a kezét és mindketten gyorsan eltávolodunk egymástól.
-Utállak - tátogom a barátnőmnek, hogy a fiú ne hallja.
-Oké, de én szeretlek - suttog vissza, miközben megérkeznek a többiek is.
-Na, csókolóztatok? - jön be Tasha is az egyenes kérdésével.
-Nem, bénák voltak és pont akkor nyitottam rájuk - biggyeszti le a száját Jenny.
-Jenny! - üti meg Tasha a kezén, én pedig halványan mosolyogva Lukera nézek.