34. rész Skywalker

Sziasztok! :) Tudom, már éjfél is elmúlt és sajnos csak ez tellett tőlem, de remélem tetszeni fog. Ma tartottunk két barátnőmnek meglepetés bulit és kicsit későn értem haza. Oké, inkább nem untatlak titeket a magánéletemmel :D Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat, el sem hiszem, hogy már ennyien vagyunk :') És jó olvasást! <3

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Amikor Dylan benyit a szobámba, rájövök, hogy biztosan elaludtam. Oldalra fordulok Jennyt keresve, de nem látom sehol, ezért kérdőn nézek a nagybátyámra.
-Jenny lent reggelizik a többiekkel, kikértelek titeket a suliból - mosolyog rám. - Jenny szülei beleegyeztek - mondja gyorsan, mielőtt bármit kérdeznék.
-Te vagy a legcsodálatosabb nagybácsi a világon - nyomok egy nyálas puszit az arcára. - Már mindenki felkelt? - szállok ki az ágyból. Dyl bólint egyet és együtt megyünk le a konyhába.
-Jó sokáig aludtál - tol elém Luke egy tányér rántottát, arcán egy halvány mosollyal.
-Ugye ezt te csináltad? - nevetgélek álmosan.
-Igen, nem raktam bele semmi mérgezőt - ül le mellém óvatosan.
-Jobban vagy? - nézek aggódva a szemébe, amikor eszembe jut, hogy mennyire tele lehet sebekkel.
-Nem nagyon - nevet fel. - Nem láttad a telefonomat?
-Nem, a sajátomat sem tudom, hogy hol van - rázom meg a fejemet. - Hol vannak a többiek?
-A nappaliban tévéznek - biccent oldalra. - Mivel már nincs semmi, amin annyira problémázhatnak, ezért azt hiszem Jenny és Cal megint vitatkoznak, hogy mit nézzenek.
-Cukik - kapom be az utolsó falat tojást. - Köszönöm - rakom be a tányért a mosogatóba és visszaülök mellé. - Szóval, ami tegnap történt...
-Jenn bejelentette az egészet, amikor még aludtál - vigyorog. - Hogy bírod ki mellette?
-Kicsit sokat beszél és idióta, de szeretem - rántom meg a vállamat.
-Most már rájöttem, kire hasonlítasz - röhög.
-Hát igen, ha fél évig minden nap együtt vagyok vele, akkor kicsit hasonlítani fogok rá - nevetek. - Nem kell felmenned pihenni?
-Tudod, ki fog egyedül ülni egy szobában és elmebetegen várni, hogy valaki bejöjjön - mondja gúnyosan. - Majd kimegyek a nappaliba.
-És segítsek felkelni?
-Hales, nincs semmi bajom - néz a szemembe szórakozottan. - De közelebb jöhetsz egy kicsit - húz magához és ad egy puszit. Én viszonzom azt és beletúrok a hajába.
-Ezt már régóta ki akartam próbálni - vigyorgok.
-Beletúrni a hajamba? - nevet fel.
-Ühüm. Miért, baj van vele? - kuncogok.
-Nem, dehogyis - simítja végig ő is a hajamat. Újra felém hajolna, amikor Jenny kiabálása megzavar minket. Gyorsan felállok és kimegyek hozzájuk.
-Ti mi a fenét csináltok? - nézek a barátnőmre, aki Calumon ülve kapcsolgatja a tévét.
-Már megoldottuk - legyint Jenn.
-Ez nem igaz! - löki le Cal magáról. - Ez a lány egy állat!
-Hé, nem vagyok állat - néz rá mérgesen.
-Ja bocs, csak erőszakos - nevet.
-Hay, segíts, nem bírom ki őket - fordul felém Ashton.
-Oké, kérem a távirányítót - nyújtom ki a kezemet. - És kérjetek bocsánatot egymástól.
-Óvónőnek képzeled magadat? - néz rám Jenn, nem valami értelmes arccal.
-Jenny, te egy állat vagy. Cal, te pedig máskor ne hagyd, hogy egy lány legyen fölötted. Most pedig kérem a távirányítót és nézzünk olyat, amit én akarok - rántom ki a kapcsolót és a Duck Tv-re megyek.
-Te tényleg óvónéni leszel - fújja ki Jenny a haját a szeméből.
-Te meg terrorista - dobok rá egy díszpárnát és otthagyom őket.
-Elintézted őket? - nevet Luke, amikor visszamegyek hozzá.
-Állítólag Duck Tv-t néznek, de lehet, hogy újra vitatkozni fognak, hogy melyik szereplők akarnak lenni - sóhajtok egyet. - Tényleg ne segítsek felállni? És megnézhetem a sebeidet?
-Ha ennyire akarod, akkor igen - röhög.
-Bekenhetem őket? - csillan fel a szemem.
-Na, most egy kicsit zavarban vagyok - mosolyodik el és a szemembe néz. - Gyönyörű vagy.
Köhögni kezdek és végignézek magamon. Az egyetlen pizsama, amit itt találtam, tele volt a SpongyaBob szereplőivel. Úgy emlékszem tanévkezdéskor vettem az ugyanilyen füzetekkel együtt.
-Hát, köszi - lóbálom a lábamat égő fejjel.
-Hayye, én elmentem, valakinek pénzt is kell keresni - jön be Dylan a konyhába, hogy elköszönjön. - Lukekal vigyázzatok a többiekre, ti néztek ki a legértelmesebbeknek - kócolja össze a hajamat és elmegy. - Ja, és majd etesd meg Mayát és Edgart - kiabál vissza és becsukja a bejárati ajtót.
-Kiket? - néz rám Luke kérdőn.
-A kutyái - mosolygok. - Nagyon aranyosak, Daisyvel, a barátnőjével együtt vették őket.
-Luke, menj ki a nappaliba és pihenj, én addig segítek Haynek - megy Calum a pulthoz és tölt magának egy pohár narancslevet.
-De Hayley még be akarja kenni a hátamat - ellenkezik Luke.
-Majd én bekenem neked - vigyorog Cal sejtelmesen, amire felröhögök.
-Jaj, azt szeretem, amikor te csinálod - folytatja Luke is és feláll. - Kint várlak, addig elhelyezkedek - kacsint felé.
-Látod Hay? Luke már az én csajom, nem szeretem, ha mással van együtt - mosogatja el a poharat.
-Nem tudtam, de akkor inkább hagyom, nem rontom el a kapcsolatotokat - nevetek és segítek neki a mosogatásban. - Egyébként láttad a telefonomat?
-Jenny játszik vele - biccent ki. - Miért?
-Csak már megszoktam, hogy annak az ébresztőjére ébredek - vonom meg a vállamat. - És hány óra van?
-Fél kettő körül.
-Annyit aludtam? - csodálkozok. - De miért hagytátok?
-Neked volt tegnap a legnehezebb napod és megérdemelted.
-De nem is engem vertek szét - tárom szét a kezemet.
-Akkor is neked volt - veregeti meg a hátamat. - És sok sikert nektek, ne csesszétek el, mert mindketten el tudnátok.
-Hé! - háborodok fel. - Tasha is mindig ezt mondja nekem.
-Akkor Tasha okos - tartja vissza a nevetését.
-És ha már Tashánál tartunk... Basszus, Michael még mindig ott van! - kapom fel a fejemet és kirohanok a többiekhez. - Jenn, gyorsan kérem a telómat!
-Te mindent elveszel tőlem? - sóhajt és a kezembe nyomja. - Szeretlek - mondja nyávogós hangon.
-Én is téged, de miért nem mondtad, hogy Mikey vagy tízszer hívott? - beszélek én is nyávogósan és próbálok nem mérgesnek tűnni.
-Hopsz, otthagytuk a koleszban - nyel egy nagyot.
-Hopsz, igen - nevetek cinikusan. - Kérdezd meg tőle, hogy ide tud-e jönni, ha pedig nincs pénze buszra, akkor vegyen az enyémből. Addig pedig öltözzetek fel, messze van a megálló, ott megvárjuk őt. Addig megetetem a kutyákat - rohanok fel az emeletre és normális ruha után kutatok. Találok egy csőnadrágot, de az a kevés póló, amit itt hagytam, az összes kicsi rám. - Jenn, van valami pólód? - futok le a lépcsőn a pizsama felsőmben.
-A pizsi is a tiéd, ami rajtam van - rázza meg a fejét.
-Vedd fel az enyémet - néz fel Luke a tévéből.
-Hogy mi? - akad el a hang a torkomon. - Agyadra ment a Duck Tv?
-Vedd már fel, nem leszel tőle leprás - röhög és felkel a kanapéból. - Gyere, megnézheted a sebeimet is - fogja meg a kezemet biztatóan mosolyogva.
-De édesem, azt ígérted, hogy én kenhetem be! - szólal meg Cal lányos hangon.
-Ha, lekésted, már enyém a háta - próbálom ki a sátáni kacajt. - És ez a nevetés még mindig nem megy - húzom el a számat. Visszamegyünk a felső szintre, az egyetlen dolog pedig, amiért nem ugrándozok, az az, hogy Luke a kezemet fogja.
-Tessék, ez jó lesz rád - nyújtja a kezembe az egyik pólóját.
-Köszi - vigyorgok és visszamegyek a szobámba. Felveszem a Green Dayes pólót és szélesen belemosolygok a tükörbe. Michael a hónapok és évek folyamán, amikor órákat beszélgettünk, eléggé megváltoztatta a zenei stílusomat és gondolom elmondhatta Lukenak, hogy miket szeretek.
Lemegyek a garázsba kutyakaja miatt és megetetem a két mopszot. A zsebemben a telefon csörögni kezd, Michael szól, hogy most indult el. Bekiabálok a többiekhez, hogy mehetünk, majd felveszem a kabátomat.
Pár perc múlva mindannyian kint állunk a hidegben és azt várjuk, hogy beletaláljak a kulccsal a kapu zárjába.
-Te tényleg ilyen béna vagy? - röhög Calum és elsőre sikerül eltalálnia és bezárnia az ajtót. - Még jó, hogy lány vagy.
-Ezt úgy veszem, mintha meg sem hallottam volna - szorítom össze a számat, nehogy elnevessem magamat.
Elkezdünk lefelé baktatni a dombon a buszmegállóhoz. Mivel a város szélén van Dyaln háza, ezért nincs valami közel a megálló, de nem is olyan vészes az út. Luke és Jenny mellett sétálva haladok csendesen, amikor hirtelen Luke felé fordítom a fejemet.
-Mikey mennyit mesélt rólam? - kérdezem összehúzott szemöldökkel. - És mikor?
-Emlékszel, amikor "utáltuk egymást" és nem akartál velem találkozni? Tehát arra a nagyjából több, mint fél évre, amikor elkülönültetek egymástól? Azt hiszem akkor. De amikor újra elkezdtetek naponta beszélgetni és már itt laktál, akkor még többet mesélt.
-Amikor rólad akart nekem mesélni, akkor mindig dührohamot kaptam - nevetek.
-Ha egész úton ez lesz a téma, akkor én is csatlakozni akarok a beszélgetésbe - áll közénk Jenny. - Emlékszetek, amikor először beszélgettetek egymással telefonon és azt hittem, hogy Luke Skywalkert hívtuk? - röhög egy kissé túlságosan a saját viccén.
-Akkor azt mondtad rám, hogy hárpia vagyok - nevetek.
-Mert az voltál - húzza fel a vállát. - Luke?
-Hm? - fordul felé.
-Én vagyok az apád - mondja mély hangon és újra rohamosan nevetni kezd.
-Jennynek elment a humorérzéke - forgatom a szemeimet és féloldalasan átölelem a barátnőmet.